Nemzedékek rock-bálványa és a Nobel-díj

Bob Dylan amerikai rockénekes, dalszerző több hónapos késéssel – 2017 áprilisában – vette át a 2016-os irodalmi Nobel-díjat Stockholmban, európai turnéjának első állomásán. Egy érdekes karriertörténet

A ceremóniát Dylan kérésére szűk körben, a sajtó kizárásával tartották. A mindössze az akadémia tagjai és az énekes részvételével tartott ceremóniáról semmilyen részlet nem szivárgott ki. Dylan minden bizonnyal átadta a díj átvételének előfeltételeként elvárt, úgynevezett Nobel-beszédének videofelvételét.

A 2016-os irodalmi Nobel-díj kitüntetettje november 16-án mondta le részvételét a december 10-i stockholmi díjátadón, egyéb elfoglaltságaira hivatkozva. Ahhoz, hogy átvehesse a kitüntetés mellé járó 8 millió svéd koronát (256 millió forintot) a Nobel-díj előírásai szerint hat hónapon belül kellett megtartania előadását a méltatásában megjelölt témában.

Az énekes áprilisban koncertezett a svéd fővárosban. Ezután Oslóban, Koppenhágában és Lundban folytatta európai körútját, majd pedig Németországban, Hamburgban, Lingenben és Düsseldorfban állt színpadra.

Bob Dylan, aki az első zenész az irodalmi Nobel-díj kitüntetettjeinek sorában, a zsűri indoklása szerint új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset.

A nem túl biztató kezdet:

53 fizető néző a Carnegie Hallban. A fellépő: BOB DYLAN

Minél többször temették el, annál energikusabban bukkant föl ismét a feledés homályából. Nemzedékek rock-bálványa, a folk-rock szálláscsinálója: Bob Dylan

Sokadik visszatéréseként 1988-ban nagyszabású turnéba kezdett. Az amerikai turné hatalmas babérokat termett: Tom Pettyvel és a Heartbreakers nevű együttessel Dylan maga mögött hagyta “hittérítő” útjait és a 70-es évek végének olykor parttalan megmozdulásait, hogy úgy térjen vissza, miként ezt olyan sokan várták tőle. Vibrálóan, nyíltszívűen, a földön járva, életerősen és frissen, akárcsak a hatvanas évek közepén.

Bob Dylan a folk- és a rockzene fejlődésére ugyanolyan jelentős hatással volt, mint a Beatles. Az amerikai Times egykor azt írta róla, hogy Bob DyIan hangja olyan, “mintha egy tüdőszanatórium falai mögül hallatszana”. A Robert Zimmermannként született fiatalember művésznevet választott magának a költő, Dylan Thomas után, aki a szó szoros értelmében halálra itta magát. Bob Dylan soha nem engedte meg a nyilvánosság számára, hogy bepillanthasson az életébe. Éveken keresztül az volt a kedvenc szórakozása, hogy az interjúk során mindig újabb és újabb bolondságokkal állt elő; azzal a céllal, hogy befogadja őt a kitaszítottak társadalma, amely az amerikai popkultúra talaján terem.

Dylan karrierje “A választ elfújta a szél” című dallal kezdődött. 1961-ben a legendás Carnegie Hall-ba szóló meghívásnak eleget téve egy koncertjén mindössze ötvenhárom néző hallgató volt kíváncsi rá New Yorkban. Egy esztendő elmúltával azonban már sztár volt. A kezdeti kudarc oka az egykor ünnepelt énekes trió, a Peter, Paul, Mary volt: ők “A választ elfújta a szél” egy kommersz változatával jelentek meg a piacon, és hamarosan felkerültek vele az amerikai slágerlistán a legjobb tíz közé. Akkoriban Joan Baeznek is a newporti nagy folkfesztiválon kellett föllépnie ahhoz, hogy első sikereit elérhesse. Két esztendő múltán Bob Dylan egészen másfajta tapasztalatokat szerzett ugyanezen a fesztiválon. A tömegek kifütyülték és lehurrogták őt, mert nagy merészen ő volt a legelső, aki egy folkfesztiválon elektromos gitárt vett elő. Dylan kudarca azonban egy zenei forradalom kezdetét jelentette: megszületett a folk-rock. Korai dalai, mint a Mr. Tambourine Man (A tamburás úr), a Like a Rolling Stone (Mint guruló kő), az It’s A// Over Now Baby Blue (Most túl vagyunk mindenen, Baby Blue), vagy az / Shall be Released (Ki fogok szabadulni) a műfaj történetének mérföldköveivé váltak. Zenekarok tündöklésének és bukásának lehettünk tanúi, miközben Dylan dalait újra és újra játszották.

Az énekes költő 1966-ban Minnesotában súlyos motorbalesetet szenvedett, nyakcsigolyatörése miatt másfél év szünetre kényszerült. Válságos helyzetbe került, amely alig akart véget érni. Csak 1974-ben hallatott ismét magáról, amikor a gyilkosság miatt elítélt bokszolóról, Ruben Carter-ről írt, Hurricane című dalával jelentkezett.

Az 1985-ben kiadott, Empire Burlesque (Burleszk Birodalom) című albuma bizonyítja, hogy Dylan lépést tartott a fejlődéssel. Turnéin nem egyedül lépett színpadra hanem egy zenekarral, ami a hatvanas évek bálványa számára nem visszalépés, hanem egy műfajteremtő énekes következetes fejlődéséről van szó; egy olyan művészről, aki teljes mellszélességgel vállalta: popzenét játszik.