Megtalálták Bob Marley elveszett mesterszalagjait

Negyven év után kerültek elő Bob Marley koncertfelvételei egy londoni hotel pincéjéből. Az anyag még 1974 és 1978 között került rögzítésre, hogy aztán évtizedekig „az elveszett mesterszalagok” néven emlegessék csak. A 13 tekercses analóg szalagokat végül egy észak-nyugat-londoni hotel pincéjében, poros kartondobozokban fedezték fel. Bob Marley ebben a hotelben szállt meg a hetvenes években zenekarával, a The Wailers-szel.

A szalagokról először azt hitték, a víz hatására menthetetlenül károsodtak, tizenkét hónapnyi munka után viszont sikerült megmenteni nagy részüket. A tizenhárom tekercs közül csupán egy volt, amit már nem lehetett helyrehozni. A felvételek Marley londoni és párizsi koncertjein készültek, ahol többek közt olyan dalok voltak hallhatóak, mint a No Woman No Cry, a Jammin, az Exodus vagy az I Shot the Sheriff. Rögzítették a zenész fellépését a londoni Lyceumban (1975), a Hammersmith Odeonban (1976), a Rainbow-ban (1977), illetve a Pavillon de Paris-ban (1978).

A jamaikai énekes-dalszövegíró nem sokkal az említett koncertek után, 1981 májusában, csupán 36 évesen vesztette életét. 2017. februárban volt hetvenkét éve, hogy a reggae királya megszületett egy Saint Ann Perish-i farmon.

A szalagokat egy Marley rajongó,  londoni üzletember, Joe Gatt mentette meg az építési törmelék közül.  Egy barátja hívta fel:

“Egy építési törmeléktárolóról volt szó, amelyben az 1970-es évekből származó két hüvelykes szalagok hevertek. Nem tudtam veszni hagyni, hogy ezek a tárgyak megsemmisüljenek, ezért  megkértem, hogy ne dobja el őket “- mondta Gatt.

A mesterfelvételeket elvitte Louis Hoover jazz énekesnőhöz, aki amikor a kocsiban ülve a telefonban meghallotta miről van szó, meg kellett állnia, hogy tényleg jól hallotta-e?

“Amikor láttam a címkéket és megjegyzéseket a szalagokon, nem tudtam hinni a szememnek, de aztán azt is láttam, hogy mennyire súlyosan megsérültek a víztől. Arról nem is beszélve, hogy reménytelennek tűnt a megmentésük.”

A szalagokat elvitték White House Stúdióba, Martin Nichols hangtechnikus szakembernek, aki aki azt mondta, hogy örökre elveszett volna, ha ebben az állapotukban bárki megpróbálta volna játszani őket.

“Tényleg nagyon szörnyű állapotban voltak, apránként kellett megbontani, órákat töltöttem minden centiméterrel, finoman megtisztítva, majd szárítva”- mondta Nchols.

Hozzátette: “A végeredmény valóban meglepett, mert most digitális formátumban vannak, és nagyon jó minőségűek. Ez azt mutatja, hogy az eredeti felvételeket nagyon profi módon készítették el. 13 szalagból kettő üres volt, egy pedig menthetetlen”.

Hoover azt mondta: „A helyreállítás kb. 25 ezer angol fontot tett ki, és amikor először meghallgattuk az eredeti master felvételeket, rajtam borzongás futott végig, körülbelül hasonlatos érzés, mint ha hirtelen Van Gogh festőállványát, festékpalettáját és festékeit valahol egy régi szobában meglelnénk, és feltárul a hely, ahol 26 remekét megfestette.”