… a dalaink, a lemezeink csendben elhaltak
2018-01-09
Elhunyt a Moody Blues egyik alapítója
2018-01-09
Ezt a sztorit biztos nem ismeri! Rod Stewart beszél a kezdetekről:
“Al Jolson nagy hatással volt rám. Ő volt maga a kikerülhetetlen hatás! Ugyan is az egész családom gyűjtötte a lemezeit. Így aztán nem volt Karácsony Al Jolson lemez nélkül. A bátyám be volt zsongva tőle. Aztán beleszagoltam a folk-ba: Woody Guthrie-t, Jack Elliot-ot hallgattam. Aztán jött a fekete zene: Sam Cooke, Otis Redding, meg még Eddie Cohran, de még egyáltalán nem voltam beindulva a zenétől. ’64-ben éppen abbahagytam a sírásó mesterséget a Highgate temetőben. Haverjaimnak és nekem hosszú hajunk volt, nem is kaptunk sehol munkát! Nem voltam oda a zenéért, de arra emlékszem, egyszer elmentünk a Rolling Stones fellépésére. Volt vagy huszonnyolc-harminc néző. Sose felejtem, egyszer jó pár évvel később mondja nekem Ron Wood: “Miért nem jössz el egyszer megnézni minket?” Mondom neki:”Láttalak benneteket 1964-ben. Annyi elég is volt!”
Nagy idők voltak azok. A Yardbirds Eric Clapton-al és Jeff Beck-el…! Azért a szívem mélyén szerettem volna énekes lenni! Gyakran összefutottam pár haverral a vasútállomáson, aztán szájharmonikáztunk, énekeltünk, amíg vártuk a vonatot. Egyik este – és ez így igaz, ahogy mondom – Long John Baldry meghallott minket az állomáson. A szemben lévő peronon várta a vonatát. “Csatlakozhatnál a bandámhoz!” Félreállt pisálni, onnan folytatta:” “Fizetek neked 75 fontot hetente.” Ez akkoriban nagyon jó pénz volt! Három-négy dal éjszakánként. Gondoltam magamban, ez a pali tiszta bolond!
Az első haknim a Manchesteri Egyetemen volt. Tartottunk előtte egy megbeszélést, egy egészen egyszerűt, megkérdeztem: “Te John, én most mit csináljak? Csak egyetlen dalt tudok, a ‘Night Time Is the Right Time’ -ot. Azt a Ray Charles nótát!” Erre John: “Te csak ne aggódj, menj fel a színpadra és énekelj!” Közben az egyik zenész a kezembe nyomott egy tablettát. Egy fekete tablettát. Egy fekete bombázót! Én akkoriban semmit sem tudtam a drogokról, de azért bevettem. Aztán közel egy órán át énekeltem és csak énekeltem. Ugyan azt a dalt énekeltem megállás nélkül, mindig újra kezdtem a versszakokat, újra és újra. Na így kezdődött a pályafutásom!
Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Tutira mellbevágó! Akkoriban az összes vágyam az volt, hogy összeénekeljek 300 fontot, mert meg akartam venni álmaim sportautóját, egy Austin-Healey Sprite-ot. Nekem csak egy ilyen üzletet jelentett akkor az éneklés. Tényleg elképesztő idők voltak azok!”
Kapcsolódó cikkünk:
